egy
kócos csillag
hajnalt
készült
fésülni
egy
komor éjszakába
- lábamhoz húzódva
meséltél
szerelemról
vakhitemből
látóvá
lenni
nagyon fáj
mint szavak
hűvös permete
mely záporával
bimbót is pusztít
mikor
a
partról
bíztató
az érte
fuldoklót
öli meg
hozzádobott
mentőövvel
kalitkából
madarat tesz
szabaddá
de gémber
szárnyaival
többé már
nem
törőd'
hajózni akarna
de
a felhúzott
vitorlát
nem
örökös szélbe
- ellene
feszíti
elárult csókod
kinyítva csukódik
két dobbanás között
a verdeső szív
tolvaj éj leple alatt
világunkat veszni
igen
- te akartad
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése