2010. február 8., hétfő
Bőgünk és meghalunk
széttárt
egekbe emelt
karok
ágboga fejeken
bütykös szemek
fénylenek
felajzva
hevesen
hajnali párát
oszlat a szellő
táguló orrlyuk
készül csatára
kardként csattog
viadorok
csontja
élet vagy magány
a küzdésnek ára
lépked az ünő
csak figyel
szempillát rebbent
a csörtető harcra
az izom megfeszül
bátrak
buzgó félelme
hajt
rőt avar
fordul és kavarog
vérágy terül
az éltető nászra
lerogy
elbotlik
- hallhatatlan
sikoly
elinall
- nyom nem marad
eloszlik
a forró leheletgomoly
a győztes áll
vitéz fejét felvetve
űnők oldalognak
illegve
mellette
nyaldossák vértől
összemocskolt marját
üdvözlik
bikájuk
csodás diadalját
a könyv bezárult
elrejt szeliden
féltőn vigyázva
az óvatos vadon
élünk
választunk
harcolunk
szeretünk
csak magunkat adjuk
- olykor ez is kevés
egy felbolydult
hazug
és őrült színpadon
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése