Sokan voltunk a Pilisben.
Fiúk lányok összekapaszkodva ballagtunk a nyári napsütésben.
Emlékszem egy csehszlovák Tesla magnós rádióból szólt Jimmy - All along the watchtower.
Szikrázott a lányok szeme, hosszú hajukat bodorította a szél.
Előző nap összevesztem Tündével, untam már a nyavalygását, most ide menjünk most oda, most ezt vegyük, most azt.
Nem értette, hogyha akarom, leülök egy sarokba és körém telepszik minden,
amit szemem, fülem valamikor befogadott és ez a világ, saját belső világom
az, amiből adni szeretnék neki, utána az újakért már együtt indulunk, hogy közösen fedezzük fel.
Erre ő nem volt kíváncsi, csak az új bugyikra, melltartókra egyéb számomra kevésbé fontos körítésekre.
Éreztem, itt kell abbahagyni, addig még testével körül nem fon, rabjává nem tesz.
Az egyik srácnak volt valami Kocsis Irmája azt nyakaltunk, szívtuk albán testvéreink homlok horpasztó Portiját.
Megismerkedtem Judittal, egész nap a Hej Jude- t énekeltem neki.
Sári, Sárosi Laci barátom nyomta gitárján a Beatleseket, a Getnót, Little byrdot, Hairt.
A lány ártatlanul mosolygott, s hogy mit gondolt rólam azt nem tudom, de akkor nem is nagyon érdekelt.
Kékszemű volt, kicsi, formás, hosszú fekete haja volt.
Új csapat jött.
Pozsonyi szlovákok, magyarok.
Előkerültek a portorikók, hubertusok, stolivayák s egyéb italok a spontán kiszélesedő pikniken.
Közben szalonnát ettünk, sört vedeltünk, hallgattuk a Szabad Európán a Teenager partyt.
Kurvára berúgtunk.
Levettem Creedence-s trikómat is, mert leittam sörrel.
Néha eszünkbe jutott és elkezdtünk kergetőzni, csak úgy félmeztelenül, egy szál Levisben, vadul, mint a szélnek eresztett musztángok.
Mikor összeakadtunk röhögve gurultunk szanaszét.
Tettük az agyunkat a csajok előtt.
Előkerült egy labda.
Tibivel braziloztunk ( akkor még rajongtunk a fociért ), ez nagyon imponált a bigéknek.
Judit kedves volt hozzám, én erősen bunkó, de valamiért úgy láttam, vonzódik hozzám.
Persze próbáltam diszkréten nyomulni, csak a nyelvem furcsán követte gondolataimat.
Ezt azért felmértem magamban és visszavonultam.
Akkor ő próbált közeledni.
Átnyúlt rajtam valamiért, tán kenyérért, már nem tudom.
Amikor hozzám simult éreztem, azt a bizsergető érzést, amit egy női mell tud okozni, mikor kellemesen szétterül a hátamon.
Eszembe jutott Tünde, és mérgemben fölkaptattam a dombra.
Néztem a tájat.
Szárnyaltam gondolatban a széllel.
Szabad voltam, és egy kissé részeg.
Itt nem volt sem szocializmus, se munkaverseny, se kommunista szombat, sem atomfenyegetés, vietnámi háború, Marx . Lenin, Lumumba, Martin Luther csak magam egyedül, saját külön bejáratú világmindenségemmel.
A Fool on the hillt dudorásztam.
Egyszer csak valaki megérintette a vállam.
Judit volt, az én Jude-om.
Állt a szélben, szomorúan rám nézett. Egy bogár repült a hajába.
Zavartan elsimítottam belőle.
Megcsókoltam.
Jó íze volt a szájának.
Antonioni Zabriskie Pointjában voltak ilyen képek, ahogy álltunk a dombon a szélben.
Szépek voltunk biztosan.
Szépek, bolondok, fiatalok.
Búcsúzóul egy malomkerék mezei virágot hordtam össze neki.
Akkor még nem tudtam, de soha nem láttam többé.
***
Tavaly Pesten jártam.
A Körúton mintha Judit jött volna velem szembe, harmincegy évvel később.
Rámosolyogtam, mire a lány unottan félrefordította a fejét.
Mit akarhat ez az öreg fószer – gondolhatta magában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése