2012. szeptember 18., kedd
2012. szeptember 13., csütörtök
Tükröd homályában
ahogy tükörbe nézel
hátad mögött láthatatlan állok
s nézem
hogy bogozod reggeli hajad
szemeid árkában létem apró nyoma
hogy a minden lehettem neked
- múltad feledve már nincs gondod rám
utazunk térben és időben
búcsúzunk szépen és csúnyán
és sohasem látjuk egymást
kezemmel nem érinthetlek
szavammal nem becézhetlek
mert durva kővé válsz
s elfordulsz
- aranyló mosolyod másnak tartogatva
hol van a nekem nyílt virág
csak a szenvedés múlhatatlan
a tiltott gyümölcs csalárd íze
mely boldogtalan sodor tovább
örök rabság magányával áldva
hogy a minden lehettem neked
- múltad feledve már nincs gondod rám
utazunk térben és időben
búcsúzunk szépen és csúnyán
és sohasem látjuk egymást
kezemmel nem érinthetlek
szavammal nem becézhetlek
mert durva kővé válsz
s elfordulsz
- aranyló mosolyod másnak tartogatva
hol van a nekem nyílt virág
csak a szenvedés múlhatatlan
a tiltott gyümölcs csalárd íze
mely boldogtalan sodor tovább
örök rabság magányával áldva
2012. augusztus 6., hétfő
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
