Ördögöddé váltam

ördögöddé
váltam
- magam felé
igazítom lépted

simítsd
meg arcom
- a ránc
ujjadat sérti
száraz, öreg
szemem
beissza tested

ne szólj
éneklem
dallamod hangtalan
farkastorkú
énekes dalát
kinek arcán
a gyötrő kín
- csak az akarat nem elég
csupán
- hangom elveszett

nem tudom már
őrülten
mondani
- szeretlek
szeretlek

mindig kereslek
- pedig
előttem állsz

Kiálts tüzet

 

barbár gyönyöreim

aranyfogatát véresre

vert lovak repítik

 

ifjúkori

ideák dőlnek halomra

lidérc álom-vágyak

szirén

csókok

ölelések

felvillanva sodródnak tovább

 

árnyakat görgetnek a felhők

tenger viharát

rettenti

szemem

Isten felém nyújtott ujját

el

nem érhetem

 

csipkés szárnyaim

tört vitorláival

Zephyros könnyű

vállára

többé nem ülhetek

 

egyedül vagyok

senki

semmivel

bennem

karonfogva jár

 

néma a hangszer is

virágtalan a váza

üresség szelleme

szálldos

lélek-sikátor

csikorgó ajtaján

 

kiálts tüzet

s

a parázs még

lángra lobban

 

 

Biztató

mint
néma
fülemüle
csőrében
a dal
- bennem vagy


hogy
életre kelj
meg kell
tanulnom
- újra
énekelni

Ide leírom

 

 

Ide
Leírom

Á g y

s belefektetlek
ebbe a szóba
Kicsit lelóg
a lábad
de
ugye
nem is olyan kemény

ha itt alszom

én is

Fényecskémnek

vizedben ringottam
vágy-gyűrűt vetettem
szívemben hordoztam
szemembe temettem
kő voltam
kő voltam
csobbantam
- szenvedtem