szűkölve
vonítom énekem
neked
- oly
elérhetetlen
ki távol
szökteted fényed
szikrázó farkas szemembe
vágy kergetett
hozzád
erdőn
bokrokon
át
köszönteni
téged
titkok bölcse
ki tudod
mit rejt
társas magányunkban
lakozó
mindenségünk
- mi fojt és felemel
csillagok közé repülni
szupernovaként
hold fényében
tisztára mosni
arcunk
hogy széppé váljon
mosolyunk
feledtetve
rútságunk
- komor bajunk
vonítunk
nyöszörgőn
álmunkat
ébren álmodva
elhibázott
párkasodort sors
kín az
csak
mit
üvöltve
tovább adhatunk
fél életünk
sötétség
de
telhetetlenek vagyunk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése