Kínzóan fájdalmas tud lenni a hiány.A szeretet, a mosoly, az ölelés, a jó szó hiánya, amit magatokkal vittetek, és amit azóta nélkületek is egyre csak keresünk.
Keressük a megújuló tavaszi kert madárdalos virágba borulásában, a nyári gyümölcsök ízében és illatában, a lepergő őszi falevelek színes forgatagában, a hólepte karácsonyi ünnepek meghitt együvé tartozásában. Fényes csillagok az esti, novemberi égbolton, millió gyertya lángja, krizantémok lepergő szirmai, a feldíszített sírok mind értetek szólnak, mind ti vagytok.
Virágokkal, koszorúkkal borítjuk a keresztet, megküzdve könnyeinkkel és lelkiismeretünkkel.
Útitársaink voltatok ezen a számunkra kijelölt elátkozott és mégis csodálatos bolygón.
Együtt kerestük, szenvedtük meg e rövid földi boldogságot.
Néha azt hittük megtaláltuk, de aztán újra és újra kerestük tovább.
Most is ezt az utat járjuk. Nélkületek, de lelkünkben, szívünkben mégis veletek.
