2011. január 30., vasárnap

Zwei nudi - avagy hej, azok az NDK-s lányok!




Lassan besiklott a hajó a keszthelyi kikötőbe.
Gyorsan lemacskáztunk, stabilizáltuk a vitorlást.
A mólón egy NDKs lányokból álló nagyszámú turistacsoport várakozott.
Csupa szőke, nagymellű frajlejn fecserészett, haját igazgatta, hátizsákjában kotorászott, üdítőt ivott a fülledt melegben.
Várták a lassan érkező sétahajót.
A hajó tatján állva tettem az agyamat félmeztelenül, barnán, kapitányi sapkában. szemem árnyékolva kezemmel kutattam a látóhatárt, mint az igaziak.
Péter barátom mögém kerülve késével átvágta kötős, égővörös focista gatyámat.
Egy pillanatra megmeredtem a pózban, és a fedélzet padozatára hulló nadrág feltárta altestem lehorgadt, töppedt ágyúját.
Így egy szál gingallóban óriási tetszést arattam a felém mutogató, sírvanevető csajok
körében, akik tapsolva, fütyülve, németül ajánlkoztak / akkor azt feltételeztem, nem kevés önhittséggel /.
Tenyerem nem volt elég nagy, hogy eltakarva bájaimat kapkodva igyekeztem hátsómat is lefedve a kajütbe. Mancsaftom többi tagja is elismerően nyugtázta
a kedélynövelő produkciót.
Így okoztam életre szóló élményt az NDKs lányoknak 77 nyarán.
Azóta sem volt ilyen sikerem a nőknél.

********

Sajkodra mentünk megnézni Németh László házát, majd levendulát szedtünk a dombon, megnéztük a bazaltsípokat, s gyönyörködtünk a kilátásban az apátság, s a Belső- tó látványában, a Balaton fenséges panorámájában.
Hajónkat beljebb a parttól a nádasnál hagytuk, felhúzva a svertet, mert a víz ott is alig ért térd fölé.
Éjszaka jó néhány üveg csopaki mellett magyar és székely népdalokat énekeltem, szokásos gátlásaimat oldva pár liter borral.
Hajnalban erős vízcsobogásra ébredtem.
Azt hittem rosszul látok, meg is dörzsöltem többször a szemem.
Egy seregnyi német bula rohant sikongatva a hajó felé két jobbra-balra himbálózó mellel, változatos fanszőrzettel.
Joci barátom, gyűrött arccal bújt elő vállam mögül, majd hirtelen éberré válva felkiáltott:
- Aaapám! Hogy bírok én el ezekkel! - mondta és akcióhősi temperamentummal ugrott toccsanva, két talpra a vízbe.
Hátán felállt a bozontos szőr, fürdőnadrágja sátorrá módosult, és sziúkat megszégyenítő kiáltással a lányok felé rohant, szája elé tartva kezét, utánozva a harci üvöltést. Félúton lekapta fürdőnadrágját és lasszókén feje fölött forgatva galoppozott a térd alatti vízben.
Az eddig nagy önbizalommal csobogva csörtető lánycsapat hirtelen megfordult és visszafelé vette az irányt.
Így láthattam az érem másik oldalát is nem kevesebb érdeklődéssel figyelve a látványos menekülést.
Rubensi kerekded popsik, a marokba valók, formák gazdag tárházát felvonultató hátsók igyekeztek kifelé a vízből.
Néhányan kéjesen sikkantva hátra fordultak kiválva a többi közül, futottak egy kicsit Joci felé, majd meggondolva magukat mégis újra együtt futottak a nyájjal.
A kis öböl úgy forrt, pezsgett a szétfröccsenő hullámok megtört cseppjeitől, mint a dévérek dorozsmás nászánál habzó kikötő parti kövei.
Elgondolkodtam, és félig mátósan megállapítottam:
- Mese nincs, a nők sem a régiek, itt mindenki szatír!

2011. január 23., vasárnap

Tél ölében Tavasz




ölébe ült
barackvirágarcú
Tavasz
hattyúszakállú Télnek

incselkedett hóvirágok
apácafehér
özönével
halványan csókoló
napsugarak fullánk
delejével


jégcsappá nőni
nem hagyja langy
esőt
álarcos
titok
szelek
nem hoznak
zúzmarás időt


mint
délibáb libben
tündér Tavaszunk
hajába kötné
rét
pitypangjait
pillangók táncát
patak pisztrángjait


jó öreg Tél
megrogyva
fonnyadva
szelíden
viseled
hogy
lopja napjaid
karodba ringatott
életre álmodott
tolvaj
gyermeked


2011. január 21., péntek

Égen-földön madarak

karunkra színes tollak
nőttek
- repültünk

azt hittük
a Nap
a miénk
csillagok, felhők
hátára
kapaszkodunk

surrantak a szárnyak

- hátranéztem

mögülem
elszálltál
- elmaradtál

tollaim hulltak

forróságból jégbe
zuhantam

- újra a Földön


...a parkban az egykori kisfiú sétál
anyját hívja
- ki arcából elsímítja
hosszú,dús haját
- nézd
áh
hagyd csak kisfiam
- az csak egy
megfagyott madár


2011. január 11., kedd

Hippie feeling 1973


Sokan voltunk a Pilisben.
Fiúk lányok összekapaszkodva ballagtunk a nyári napsütésben.
Emlékszem egy csehszlovák Tesla magnós rádióból szólt Jimmy - All along the watchtower.
Szikrázott a lányok szeme, hosszú hajukat bodorította a szél.
Előző nap összevesztem Tündével, untam már a nyavalygását, most ide menjünk most oda, most ezt vegyük, most azt.
Nem értette, hogyha akarom, leülök egy sarokba és körém telepszik minden,
amit szemem, fülem valamikor befogadott és ez a világ, saját belső világom
az, amiből adni szeretnék neki, utána az újakért már együtt indulunk, hogy közösen fedezzük fel.
Erre ő nem volt kíváncsi, csak az új bugyikra, melltartókra egyéb számomra kevésbé fontos körítésekre.
Éreztem, itt kell abbahagyni, addig még testével körül nem fon, rabjává nem tesz.
Az egyik srácnak volt valami Kocsis Irmája azt nyakaltunk, szívtuk albán testvéreink homlok horpasztó Portiját.
Megismerkedtem Judittal, egész nap a Hej Jude- t énekeltem neki.
Sári, Sárosi Laci barátom nyomta gitárján a Beatleseket, a Getnót, Little byrdot, Hairt.
A lány ártatlanul mosolygott, s hogy mit gondolt rólam azt nem tudom, de akkor nem is nagyon érdekelt.
Kékszemű volt, kicsi, formás, hosszú fekete haja volt.
Új csapat jött.
Pozsonyi szlovákok, magyarok.
Előkerültek a portorikók, hubertusok, stolivayák s egyéb italok a spontán kiszélesedő pikniken.
Közben szalonnát ettünk, sört vedeltünk, hallgattuk a Szabad Európán a Teenager partyt.
Kurvára berúgtunk.
Levettem Creedence-s trikómat is, mert leittam sörrel.
Néha eszünkbe jutott és elkezdtünk kergetőzni, csak úgy félmeztelenül, egy szál Levisben, vadul, mint a szélnek eresztett musztángok.
Mikor összeakadtunk röhögve gurultunk szanaszét.
Tettük az agyunkat a csajok előtt.
Előkerült egy labda.
Tibivel braziloztunk ( akkor még rajongtunk a fociért ), ez nagyon imponált a bigéknek.
Judit kedves volt hozzám, én erősen bunkó, de valamiért úgy láttam, vonzódik hozzám.
Persze próbáltam diszkréten nyomulni, csak a nyelvem furcsán követte gondolataimat.
Ezt azért felmértem magamban és visszavonultam.
Akkor ő próbált közeledni.
Átnyúlt rajtam valamiért, tán kenyérért, már nem tudom.
Amikor hozzám simult éreztem, azt a bizsergető érzést, amit egy női mell tud okozni, mikor kellemesen szétterül a hátamon.
Eszembe jutott Tünde, és mérgemben fölkaptattam a dombra.
Néztem a tájat.
Szárnyaltam gondolatban a széllel.
Szabad voltam, és egy kissé részeg.
Itt nem volt sem szocializmus, se munkaverseny, se kommunista szombat, sem atomfenyegetés, vietnámi háború, Marx . Lenin, Lumumba, Martin Luther csak magam egyedül, saját külön bejáratú világmindenségemmel.
A Fool on the hillt dudorásztam.
Egyszer csak valaki megérintette a vállam.
Judit volt, az én Jude-om.
Állt a szélben, szomorúan rám nézett. Egy bogár repült a hajába.
Zavartan elsimítottam belőle.
Megcsókoltam.
Jó íze volt a szájának.

Antonioni Zabriskie Pointjában voltak ilyen képek, ahogy álltunk a dombon a szélben.
Szépek voltunk biztosan.
Szépek, bolondok, fiatalok.
Búcsúzóul egy malomkerék mezei virágot hordtam össze neki.
Akkor még nem tudtam, de soha nem láttam többé.

***
Tavaly Pesten jártam.
A Körúton mintha Judit jött volna velem szembe, harmincegy évvel később.
Rámosolyogtam, mire a lány unottan félrefordította a fejét.
Mit akarhat ez az öreg fószer – gondolhatta magában.