elmondja, zenéjét szerk. tövis
2012. november 23., péntek
2012. november 18., vasárnap
2012. október 29., hétfő
2012. szeptember 27., csütörtök
2012. szeptember 23., vasárnap
2012. szeptember 22., szombat
Hiányzol
mint
száraz földnek
a
hűsítő zápor
mint
csillag fényének
az éjsötét
mint
harmatcsepp
éledő fűszálon
mint
pillangó
széttárt szárnya alatt
kékellő
bogáncs
mint
alvó karomon
szétterüló hajad
mint
arcodról csókom
lehelt melege
mint
Júlia balkonjáról
Romeo tenyere
- hiányzol
2012. szeptember 20., csütörtök
68 szó
Rátaláltam a szemedre.
A mosoly, az érzés átsuhant rajtam, tova is tűnt, mint egy sziklán megtört tengeri hullám szétrebbenő cseppjeiben visszatükröződő képmás.
Minden pillantásoddal újjászületik bennem a remény, de a szenvedéseken túl nem marad más számomra csak az ábrándok ezerszínű, elvarázsolt kertje, amelyben vágyaimmal folyton Téged kereslek.
Tudom, hogy az örök létezés hite sem feledtetheti el velem azt, amit hátralévő életem minden nélküled átélt percével el fogok veszíteni.
A mosoly, az érzés átsuhant rajtam, tova is tűnt, mint egy sziklán megtört tengeri hullám szétrebbenő cseppjeiben visszatükröződő képmás.
Minden pillantásoddal újjászületik bennem a remény, de a szenvedéseken túl nem marad más számomra csak az ábrándok ezerszínű, elvarázsolt kertje, amelyben vágyaimmal folyton Téged kereslek.
Tudom, hogy az örök létezés hite sem feledtetheti el velem azt, amit hátralévő életem minden nélküled átélt percével el fogok veszíteni.
2012. szeptember 18., kedd
2012. szeptember 13., csütörtök
Tükröd homályában
ahogy tükörbe nézel
hátad mögött láthatatlan állok
s nézem
hogy bogozod reggeli hajad
szemeid árkában létem apró nyoma
hogy a minden lehettem neked
- múltad feledve már nincs gondod rám
utazunk térben és időben
búcsúzunk szépen és csúnyán
és sohasem látjuk egymást
kezemmel nem érinthetlek
szavammal nem becézhetlek
mert durva kővé válsz
s elfordulsz
- aranyló mosolyod másnak tartogatva
hol van a nekem nyílt virág
csak a szenvedés múlhatatlan
a tiltott gyümölcs csalárd íze
mely boldogtalan sodor tovább
örök rabság magányával áldva
hogy a minden lehettem neked
- múltad feledve már nincs gondod rám
utazunk térben és időben
búcsúzunk szépen és csúnyán
és sohasem látjuk egymást
kezemmel nem érinthetlek
szavammal nem becézhetlek
mert durva kővé válsz
s elfordulsz
- aranyló mosolyod másnak tartogatva
hol van a nekem nyílt virág
csak a szenvedés múlhatatlan
a tiltott gyümölcs csalárd íze
mely boldogtalan sodor tovább
örök rabság magányával áldva
2012. augusztus 6., hétfő
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)