A menyasszonyom...

Sebő a ház előtt elbúcsúzott Enikőtől.
A havas kapualjban kisebb kör képződött a letaposott hótól, ahogy beszélgetés közben toporogva kialakították.
A fiú az újságárus bódé mögé vonta a lányt, aki csak úgy kabát nélkül fázósan vonta mellei elé kezét.
Hosszan csókolóztak. Orruk felfelé szálló párája megmelegítette arcukat, és mindkettejüket átjárta a csók semmihez se fogható felkorbácsoló érzése.
- Menj be mert megfagysz - mondta Sebő kedvesen mosolyogva, s megsimogatta kedvese arcát.
A lány nevetve, csillogó szemmel pillantott rá, és száját egy gyors búcsúcsókra csücsörítette...
- Megvárom még elmész - mondta a fiúnak, aki átszaladt a szemközt lévő járdaszigetre, mert már érkezett az Oktogon felől a hatos.
A lány intett és igyekezett a kapu alá.
Sebő boldognak érezte magát. Örömmel vágódott az ülésre, és elővette a tarisznyájában lapuló könyvet és olvasni kezdte.
Egy idő után azonban előjöttek ismét kétségei, vívódásai Enikővel kapcsolatban. Egy hirtelen ötlettől vezérelve gyorsan leszállt, és átszaladt a szemben lévő megállóba, ahol már érkezett a másik villamos.
Sietve felszállt.
A megálló előtt szíve nagyot dobbant.
Sejtése beigazolódott.
A lány egy ideje furcsán viselkedett.
Egy egyetemi csoporttársáról beszélt lelkesen, aki kitűnően zenél, verseket ír. Az eljegyzésre utaló kérdések elől is kitért, holott néhány hete még örvendezve tervezgette a közös jövőt. Igaz ez nagyon zavarta Sebőt, de igyekezett elhessegetni a magától a féltékeny gondolatokat.
Bízom benne, hiszem, hogy igazat mond, hisz mindig lehurrog, ha kételkedek a szavában.
Mikor leszállt, mégis szinte földbe gyökerezett a lába.
A lány kihámozta magát egy fekete dzsekis öleléséből.
Szemük egy pillanatra egymásra tévedt.
Sebő állt ott a nagy pelyhű hóesésben , hosszú hajára csendesen érkeztek a tollpihe nagyságú kristályok.
Keserűséggel vegyes, csalódott képet vághatott, olyan síró kisfiú benyomását keltette, miközben befelé marta, fojtogatta a torokszorító érzés, mely mozdulatlanná merevítette.
Sarkon fordult, s észrevéve az átellenes oldalon épp indulni készülő buszt utána rohant.
- Sebőőőőőőő! - kiáltott hatalmasat a lány.
Hangja végigrepült szinte az egész hólepte Körúton.
Az úttesten átrohanva szaladt, a már elindult busz után.
Az érkező Opel nagyot fékezett...
A test a szélvédőre csapódva, magatehetetlenül csúszott le a havas útra.
Pillanatok alatt hatalmas csődület állta körül az autót.
Percek múlva megjelent a szirénázó mentőautó.
Újraélesztést végeztek a hóban fekvő lányon.
- Van itt hozzátartozója? - kérdezte az egyik mentőápoló.
félreterelve kezével a bámészkodókat.
- Igen itt vagyok - rohant oda, a megállónyit visszafutó, egész testében remegő fiú.
- Kije magának a hölgy? - kérdezte a piros mellényes fiatalember, tollát elővéve, rögzíteni kívánva az adatokat.
Sebő nagyot sóhajtva, könnyeivel küszködve, reszkető szólalt meg:
- A menyasszonyom...