csak sírj Ámor
hányszor törik el
célt tévesztett
nyílvessződ
míg
ösztönökből épített kerítések
fonódnak
védeni törékeny
lelkeket
a katicabogárnak kell
a tövis hegye
hogy repülhessen
szárnyát széttárva
szálljon
a nap felé
hát csak sírd ki magad Ámor
és
indulj tovább
valahol már nagyon
várnak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése