a halott feketerigót
a kerítésen
csendben ül
mozdulatlan
a fák is meghalnak
ilyenkor
mikor kesztyű nélkül
indulok hozzád
begombolkoznak
a házak is
becsukják szemüket
és cserépfejükre
fehér sapkát
húznak
csak a hideg tárgyak
biztatnak
hogy vársz rám
hogy megmelegíted
fagyott ujjaimat
hogy hozzám bújsz
amíg
felforr a tea
nézd
ennyi csak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése