2010. január 24., vasárnap

Kiálts tüzet


 
barbár gyönyöreim
aranyfogatát véresre
vert lovak repítik
 
ifjúkori
ideák dőlnek halomra
lidérc álom-vágyak
szirén
csókok
ölelések
felvillanva sodródnak tovább
 
árnyakat görgetnek a felhők
tenger viharát
rettenti
szemem
Isten felém nyújtott ujját
el
nem érhetem
 
csipkés szárnyaim
tört vitorláival
Zephyros könnyű
vállára
többé nem ülhetek
 
egyedül vagyok
senki
semmivel
bennem
karonfogva jár
 
néma a hangszer is
virágtalan a váza
üresség szelleme
szálldos
lélek-sikátor
csikorgó ajtaján
 
kiálts tüzet
s
a parázs még
lángra lobban

 
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése