2010. január 15., péntek

Kimondhatatlanul

 
unásig elcsépelt
kimondhatatlant
üldözzük
mint vadat
tüskés bokrokon
át
nem törődve
ha felhasad
ha lábunk sem
bírja tovább
 
ha
gondokkal fenyeget
minden ébredés
ha
bánattal teli
minden szemhunyás
ha
még oly távolról
lehet csak
hallani

tűzvető vulkánokon
hótiszta hegyeken  
csillag planéták sűrűjén
repül hozzám
- bárhol megtalál
 
ami csak
számomra hallható
másnak
torz torokkaparás
nekem oly édes
fülbesuttogás
 
- szeretlek
 
nagyon

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése