2010. január 16., szombat

Szavak nélkül


 ágyamba
lopakodik tested
küszöbét
átlépem
a jómodornak


 festenék az égre
álságos szavakat
de nem tudok


mily károm ez nekem
ki költőnek hittem
magam
s most kiderül
mily kevés minden szó
mikor vérem
korbácsol
marionettként
mozgat
irányít
cudarul


nyögök alattad
hörgök


ej
te döfött bika
andalúz aréna
forró homokján


 égek a poklodban
ördögi tüzed hevít
lobbant újra

mit bánom én

 rémes ez a
gyarló testi játék
ahogy
felgyorsul üteme...


 ugye

 az élet
édes
ízének
gyönyörrel
áldozom


veled 
önként 
szavak nélkül 
vígan 
elkárhozom

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése