2010. január 11., hétfő

Orpheus keresi elveszett kedvesét



hasztalan szólítom
de nem jön felelet
dalomra bújik
buzgó fényesség
s arannyal önti
földön ki jár
lábamhoz térdel
mezőn szekérnyi  virág
csodálva
lantom bús énekét

szarvas és medve tör utat
erdő bozótján
fák tiltó ágai közt
együtt sírni
zokogni velem

hol vagy
óh
Eyridice
hol
jársz
merre visz a lépted

Hades ölelő karja
dermedt
sötét nászágya vár
árnyakon át
sívár lelkek temetőjén
bolyongsz
s nem szólsz
hang nélkül él benned
ki nem mondott
nevem
mit el nem tüntethet
soha
az ezerarcú halál

kígyó volt
ki rád
fröcskölte
meredt testének
kiömlő mérgét
s lehunyt szemed
már a Styxen átrepitett
birodalmába
a nem élőknek

Persephone
ki megszántad
szerelmes férfiszívem
bánatát
engedted
hogy keressem
addig
még sarum véresre töri lábam
fáradtságtól remegőn
édes kacagását újra hallhatom

ahogy ő szólít
hajnalom
friss
üde hirnöke kedves hangján 

csacsogó madárdalán

kincsem
az ki ölemben
majd
menedéket keres

add meg
hát
Hades
óh
alvilág ura
hogy újra
szőhesse élete fonalát
mint vadrepkény fussa be
éveit
földi boldogság
szivárvány-hídja

ajándék
mit tőled kérek
zálogul fogadd
senki életem

ösvényt jelöltél
melyen feljutok
s utánam
- mondod
elküldöd Őt

szememmel csak
ott fönn
a felvilágon
ott újra
láthatom

mily hosszú az út
tüskés bozót
szomjas sivatag
mi próbát tesz
gyarló fáradt testemen

vajon követsz-e kedves
érzem-e
még forró ölelésed
rámfonódó tested
álom- illatát

árny borít
szikla áll utamba
de keresem a Fényt
miben fürödni
édes arcod újra láthatom

jössz-e
vajon
követsz-e
vagy fordulsz
gerjedve intő férfiak felé

nem ezt nem
hagyhatom

fordulok vissza
megnézem
itt vagy-e

arc árnya tűnik
sejtelmes homályban
nyújtanám kezem
de csak távolodik
belemosódik rideg valóságba

eltűnt
véget ért

kiáltom neved

futnék feléd
már késő
messzíről hallom
még
e-k től zeng
a sikoltó felelet

nincs már
remény

ég kékje
örömöt többé
nem hoz nekem
Vénusz már elkerül
többé
nem jár víg táncot velem

eljön az ősz
vörössárga levél
zörög az ág hegyén
- egyedül lengedez       
a ropogó hó
már innen
elrepít

ha
kincsem 
Eyridicém
nem lesz soha velem

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése